A moldvai csángók a hejgetés szokását őrizték meg, amelynek során a jövő évi termésre kértek áldást.

Szerencsevarázsló játék volt a galuskafőzés, a lencseválogatás, azért tették ezt, hogy ne szűkölködjenek az újesztendőben.

Január 2. : Jézus neve napja

A magyar ember Jézus nevével köszön: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!” ez más népeknél nem volt általános, csak nálunk és szomszédjainknál.

Régen, ha munkába fogtak, vagy útnak indultak az emberek, Jézus nevével fohászkodtak, hogy Ő vigyázzon rájuk.

Kapisztrán Szent János, a harci zászlókra Jézus nevét varratta az 1456-os török elleni csatában, így Jézus nevével a Hunyadi János által vezetett sereg fényes győzelmet aratott az ellenség felett. Ez volt a nándorfehérvári diadal, ennek emlékére harangoznak Európában minden délben.

Van, ahol úgy tartják, ha Jézus neve napján hideg van, az állatok megszólalnak és az emberek értik a beszédüket. Déli vidékeinken, e napon fogadták föl a cselédeket, hogy Jézus nevének áldásával kezdjék meg szolgálatukat. Ez volt a „szegődés” napja. Mi is ajánljuk napi munkánkat , cselekedeteinket Jézusnak, s az ő nevének dicséretével Isten áldása lesz munkánkon, tanulmányainkon, s Ő fogja vezetni cselekedeteinket a jó felé. 

Január 6.: Vízkereszt

Ez a nap a karácsony zárónapja és e napon kezdődik a farsang időszaka.

Vízkereszt napján Jézus megkeresztelését ünnepeljük. Előestéjén vizet szentel a templomban a pap, majd ezzel a vízzel keresztelik meg a keresztséget kérőket az újesztendőben.

Arra is ezen a napon emlékezünk, amikor a három napkeleti bölcs: Gáspár, Menyhért és Boldizsár meglátogatta a kis Jézust.

A néphagyományban Vízkereszt napjának előestéjén víg lakomázásokat tartottak. Az esti harangszó után kántálás, háromkirályok-járás tette elevenné a falut, amelyre a gyermekek előre készültek. Megvarrták a ruhájukat, fejükre fényes koronát tettek, csillagot faragtak és eljátszották, elénekelték a bölcsek látogatásának történetét. 

Ha napsütés van e napon jó búzatermés lesz. A katolikusoknál ez a nap a házszentelés napja.

Forrás: Czárán Eszter: Világnak Virága – Magyar műveltségünk napról napra 44-63. o.

Kép: egykonyv.hu